A virág egy paradoxont testesít meg. Egyszerre finom és rugalmas, ritka, mégis termékeny, múlandó, mégis időtlen, és mindegyiknek megvan a maga sajátos esszenciája. A Prada a virágot a nőiesség metaforájaként, legbelsőbb vágyaink, érzelmeink és filozófiáink kifejezőjeként értelmezi. Az elképzelt virág átalakul, életnagyságúnál nagyobbra, amely a hétköznapokon túli fejlődésre utal, az ember és a technika életre keltett története.